Az ember mint szó és beszéd

Az individuális ember egyetlen kijelentés, egy szó, egy nagy intuíció. Az ember: igazság – világosságra törekszik. Minden sötétség idegen tőle. Szomjazza az igazságot, igazi táplálékát, még ha keserű is – az igazságból él. Az ember igazsága az a mozdulat, mellyel a rejtetlenségre törekszik. A rejtetlenségből még nagyobb rejtetlenségbe lép. Aki ezt el akarja venni tőle, akár féltésből, az nem jól szereti őt. Az ember egyetlen feladata a megismerés, beleértve ennek a feladatnak a megismerését. Ezt a feladatot is csak saját maga tűzheti maga elé. Az istenség ma a megismerésben lakozik, a megismerés tudatfeletti folyamataiban, az élő észlelésben, az élő gondolkodásban. A feltámadás a gondolkodás feltámadásával kezdődik. Az igazságnak nincs tartalma, az igazság magának az értésnek a világossága, amely képes arra, hogy a tartalmat az igazság rangjára emelje. Az igazság az önmagáról tanúskodó világosság, amelyről semmi más nem tud tanúskodni.

Az igazság szeretete minden más szeretet kezdete. Az emberi szeretet a másik ember igazságára vonatkozik. A szó valósága, hullámzása tőlem hozzád; ez a realitás, amely képes valóban összekötni az embereket. A Logosz az, aki az embereket emberiséggé kapcsolja össze. Ma nehéz megérteni a Kharisz vagy szeretet ideáját, ezért olyan ritka. Megismerési feladatként a kereszténység hihetetlen és lehetetlen: ahogyan szeretnéd, hogy az emberek viselkedjenek veled, te is viselkedj úgy velük, azaz ne várj, hanem kezdj el! Ahhoz, hogy a kereszténységet megértsük, meg kell azt valósítanunk. Az ember ebben az értelemben is a Logosz szolgája.