A könyvben Goethe nevezetes botanikai tanulmányát adjuk közre, olyan szövegek kíséretében, melyek megvilágítják a goethei szemléletmód kialakulását és mibenlétét. A „Növények metamorfózisa” 1790-ben jelent meg Goethe élete végéig foglalkozott a növények életének törvényszerűségeivel. Lényében tudós és művész egyesült, szerteágazó érdeklődése szinte minden jelenséget felölelt, amit a természet az ember elé tár. A könyv négy fő részből tevődik össze: Goethe „A növények alakváltozása” című verséből (Jánosy István kitűnő fordításában), „A növények metamorfózisa” c. tanulmányából, Rudolf Steinernek a goethei mű keletkezéséről szóló írásából és végül Andreas Suchantke biológus és természetkutató írásából, amely a metamorfózis-tan Goethe utáni utóéletéből ad ízelítőt. A könyv végén Herczeg Ágnes, a Pagony táj- és Kertépítész Iroda munkatársa ír találkozásáról a goethei szemléletmóddal.